baciolemani

cukornyul:

tegnap a suttyó után accidentally megtrollkodtunk egy házibulit, ahogy nagyonrosszfej idegesítő pöcsemberek voltak, meg egy kurvanagyarcú színészgyerek, abból a fajtából aki azthiszi ő az életcsászár és nem tűnik neki fel, hogy rajt röhögünk nem vele. remekül szórakoztam rajt, most meg azon hogy kapok ettől a pöcstől egy üzenetet, hogy: kell a számod geci. namost, vajon mit gondolt?

haha, az én hibám! :D

“Elkezdtük keresni. Családi program volt, majdnem leestem a létráról. (…) Klára feleségem ma folytatja. Holnap-holnaputánra ennek a végére járunk”

(Gyurcsány Ferenc a leselejtezett szakdolgozatáról /Kossuth Rádió Krónika) via fn.hu

több, mint 30 évvel ezelőtt beleszerettem egy futballklubba. mivel jogi személy és nem nőszemély, nem játszott az érzéseimmel, hagyta hogy udvaroljak neki, kacérkodott velem, megmutatta a bájai. még csak gyerek voltam, de nyilvánvaló volt: a választásom örök életre szól. mellette nőttem fel, s többé nem is keresek soha más. kapcsolatunk féltékenység, megcsalás, elhagyás soha nem mérgezte. a jelentős korkülönbség soha nem zavart.

azóta ketten vagyunk ezen a világon, életünk összefonódott, néha összeolvadt, olykor talán összegabalyodott kissé.

gyermekként minden egyszerű volt mellette, dicsfény lengte körül és ebből jutott rám is bőven. mosolyogva jártam-keltem, mert tudtam, hogy nincs hozzá fogható. ha néha-néha csalódás is okozott, akkor sem lehetett hosszasan haragudni rá.

megtapasztaltam mellette minden olyan érzelmi csúcs és mélység, amely csak lehetséges; voltam diadalittas és büszke, elkeseredett és dühös. nevettem és diadalmasan üvöltöttem teli torokból; sírtam bánatomban és törtek elő könnyek belőlem a meghatottságtól. törtem-zúztam miatta indulatokból fakadóan és ugrottam vadidegenek nyakába a boldogságtól. utaztam, láttam, tanultam. barátságok kötöttem az ő révén és hanyagoltam el emberi kapcsolatok miatta. ritka alkalmakkor szégyen hozott magára és rám, máskor rosszindulatúan bántották, s ezáltal engem is.

nem a mai világba való ő, más iskola képvisel. mondják, az évek során fénye némileg megkopott, itt-ott patinás, amott meg kicsit rozsdás már. pedig valójában olyan, mint egy kézműves svájci aranyóra; száz év múlva is csúcskategória lesz, ha a megfelelő mesteremberek tartják karban. mindig lesz, ki megbecsülje.

most szombaton sírni fogunk, vagy nevetni. nem számít, ott leszünk egymásnak. s a következő héten is, újra meg újra…

hogy a sok vidéki tufa geci elhúz a annyába a városból, oszt’ nem kell tülekedni a söntésnél

pokolgep:

baciolemani:

ugye?!? :((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

oxigén? nitrogén? széndioxid? por? mire gondolsz? :)

vagy egy jó napkitörés!